Kör alakú sáncgyűrűt találtak a Heves megyében egy út építése során. Az egykor ott lévő települést védő építmény maradványai egy öt hektáros terület feltárásakor kerültek elő. A Dobó István Vármúzeum régészei szerint a leletek ritkaságnak számítanak.
Egy korábbi, a 21-es számú főút mentén részben feltárt területen végeznek ásatást Dobó István Vármúzeum régészei. 2009-ben az út szélesítésekor kezdtek el dolgozni a szakemberek közel két hektárnyi területen, ahol nagyon sok korszakot feltártak, és izgalmas leleteket találtak – mesélte Domboróczky László, a Dobó István Vármúzeum Régészeti Osztályának vezetője a Kossuth Rádió Közelről című műsorában.
2014-ben egy újabb öthektárnyi területet kellett feltárniuk. Hatvan térségében pedig egy tíz kilométeres szakaszt fognak négy-sávosítani, ahol szintén készül előzetes régészeti dokumentáció majd.
A feltárás során számos különleges leletre bukkantak. Az ásatást vezető régész, Gutay Mónika elmondta: az egyik érdekesség, hogy feltételezhetően az őskőkorhoz kapcsolódó fosszilis csontokat találtak. Ezek félkörívben helyezkedtek el, amely tudatos emberi tevékenységhez kapcsolható. A Berekalja 1-es számú lelőhelyen elsősorban őskori telepjelenségeket tártak fel, Farkasmajor lelőhelyen pedig a szarmata-korhoz tartozó településjelenségeket és temetőrészleteket találtak. Több lándzsahegyes, szarmata férfisírt tártak fel, de nagyon jól felszerelt női sírok is előkerültek – számolt be Gutay Mónika.
Szenzációnak számít, hogy egy 250-300 méter átmérőjű, kör alakú sáncgyűrűt is mutat a feltárás, két cölöpszerkezetű építménnyel együtt. Utóbbiak funkciója még nem tisztázott – tette hozzá Tóth Zoltán régész. A lelőhelyen egy nagy kiterjedésű szarmata település maradványai láthatók. A szakembereknek szerencséjük volt, mert nagy területen tudták megkutatni a település objektumait, és kiderült, hogy kisebb házcsoportok, 3-4-5 öt házból álló településegységek voltak, de műhelygödröket is találtak, amelyekben vastárgyakat készíthettek, s az is kiderült, hogy a korabeli viszonyokhoz képest fejlett technológiát használtak.
Az alföldi területeken a szarmata-kutatásban már korábban megfigyeltek olyan objektumokat, amelyek arra utaltak, hogy a települést védték, de eddig abban bizonytalan volt a kutatás, hogy valóban védelmi céljuk lehetett-e a feltárt objektumoknak. Most azonban a régészek nagyobb részen tudták megfigyelni az objektumokat, és megállapították, hogy valamilyen védműszerkezet rajzolódik ki, amely a település kései időszakára vonatkozhat. Ez a római légióktól nem védhetett, inkább belső konfliktusok, más, kisebb népcsoportok betörései ellen szolgálhatott.
(forrás: hirado.hu)